A Hair egy életérzést tükröz: a hippik, a „virággyermekek” életstílusát vitte színpadra a darab születése idején – a fiatalok lázadását a szexuális szabadságért, tiltakozásukat a vietnami háború és harcukat a társadalmi kötöttségek ellen.

A hosszú haj ugyan nem, de a hímzett, trapézszárú farmer ismét divat – a Hair pedig soha nem ment ki a divatból, 1968 óta folyamatosan jelen van a világ zenés színpadain. Az eredeti Broadway-bemutató 1742 előadást ért meg egyhuzamban, a többi változatot pedig képtelenség nyilvántartani – hasonló sikerekkel kevés musical dicsekedhet.

Pedig a megszületésének nehéz körülményei nem ígértek ekkora sikert... A szerzők, James Rado és Gerome Ragni két évig dolgoztak a látszólag vaktában összedobott szövegkönyvön, ám zeneszerzőt nem sikerült szerezniük hozzá. Hosszas keresgélés után találtak rá Galt MacDermotra, akit ugyancsak hosszas rábeszéléssel nyertek meg a Hair ügyének.

Az elkészült darabot 1967 végén Joseph Papp off-Broadway színházában, a Public Theatre-ben sikerült bemutatni, majd átkerült a Broadway közelébe, a lebontásra ítélt Cheetah diszkóba. A darabot pénzügyi okokból már majdnem levették a műsorról, amikor Michael Butler és Tom O'Horgan producerek felkarolták, és bevitték a Broadway egyik színházába, a Biltmore Theatre-be. Három hónapos alapos átdolgozás után, új szereposztásban mutatták be újra (1968. április 29.), és ettől a naptól kezdve az előadás sikere egyre nagyobb lett. Öt évig le sem vették a műsorról, két legismertebb betétdala, az „Aquarius” és a „Let the Sunshine In” pedig heteken át vezette a slágerlistákat.

A kritikák a bemutató idején még vegyesek voltak, sőt, egy részük kifejezetten ellenséges hangot ütött meg. Ám amikor a New York Times kritikusa, Clice Barnes szinte ódában üdvözölte az új zenés látványosságot, amely a happeninget köti össze a politikai hitvallással, a rock- és beatzenét a legválasztékosabb ízléssel, a többi kritikus is megenyhült. És rájöttek, hogy a Hair szerzői valójában a sokkhatásra törekedtek. Beszélni akartak a háborúról, a békéről, a népek és fajok békés együttéléséről; a szerelemről, a szexről, a kábítószerekről, az alkoholról, a fegyverekről és a virágokról.

Amikor már lecsengőben volt a musical sikere, Milos Forman filmet készített belőle (1979) - ezzel a musical újra meghódította a világot. A musicalt Magyarországon 1985-ben mutatta be a Rock Színház, hatalmas sikerrel. A Vörösmarty Színházban már egy újabb változat látható: Szurdi Miklós és Szurdi András dolgozta át az eredeti musicalt, a dalok pedig új hangszerelésben és új szövegekkel hallhatók - a Rock Színház által megismertetett G. Dénes György-szövegeket Valla Attila művei váltották fel.